2014. március 18., kedd

A cigányok szerepe az 1848-49-es szabadságharc idején


A cigányok szerepe az 1848-as szabadságharc idején

   Az ’48/49-es szabadságharc nemzetiségre való tekintet nélkül kovácsolta egybe a Magyarország területén élő népcsoportokat. Gondoljunk csak az aradi vértanúkra, aki között több volt szerb, német, osztrák és lengyel is. A harcból jócskán kivették a részüket a romák is, akik tudták, hogy a forradalom az egész nemzet ügye, melynek ők is részei. Többségük nevét nem őrizte meg a történelem, de jó néhány fegyverkovács-fegyverjavítóról, ágyúöntőről, és tábori muzsikusról tudunk. 



  A honvéd zászlóaljak soraiban az első pillanatoktól fogva jelen voltak a cigányok, akikre elsősorban speciális mesterségbeli tudásuk miatt volt szükség. A hadtestek ellátásában folyamatosan szükség volt fegyverkovácsokra, szegkovácsokra, ágyúöntőkre, lópatkolókra, és ezen mesterségek művelői között szép számmal akadtak romák. A fémmegmunkálásban ősidők óta jártas cigányok folyamatosan a seregek mellett voltak, és gondoskodtak a katonák felszereléséről, javították a fegyvereiket. A feljegyzések szerint Gábor Áron ágyúöntő műhelyeiben is rengeteg ügyes kezű cigányember dolgozott. 

 A szabadságharcban nagy hasznát vették a romáknak, akik muzsikus tehetséggel bírtak. A zenész cigányokat leginkább verbuváló vagy katona muzsikusként sorozták be a bandériumokba.A zenészek folyamatosan a katonák mellett voltak, a csatában buzdító indulókkal lelkesítették a bakákat, a pihenőidőben pedig szórakoztatásukról gondoskodtak. És ha kellett természetesen hegedű helyett puskát fogtak a kezükbe, hogy együtt adják életüket a szabadságért. 
Harangok beolvasztása a fegyverkészítéshez
 A harctéri muzsikusok közül jó néhányat név szerint is megőrzött az emlékezet:

   Pityó József felvidéki cigányprímás Görgey csapatában szolgált. A történet szerint Pityó egy alkalommal zenészeivel eltévedt és fogságába esett. Állítólag már fel is akarták akasztani őket, de muzsikájukkal sikerült meglágyítaniuk az ellenség szívét. Pityó József és zenészei az 1849. július 15-i váci csatában is feltűnnek, ahol a honvédek az „Ég a kunyhó...“ című nóta hangjaira támadták meg a piacon ácsorgó ellenséges katonákat, a kísérő zenekar pedig Pityó bandája volt. 
   Sárközi Ferenc prímás is az elsők között vonul be a forradalom kitörésekor, később Kossuth hadnaggyá lépteti elő, és kinevezi a szabadságharcban résztvevő cigányzenekarok karmesterévé. Sárközi ott van Budavár bevételénél, Komáromnál, Sarkadon és a debreceni ütközetben is. Sárközi zenekarának tagjait Egressy Ákos visszaemlékezése szerint maga a Szózatot megzenésítő Egressy Béni válogatta össze, ruházta és élelmezte.
  Sági Balogh János honvédkarmester, majd ipolysági és selmecbányai zenekarvezető volt. A zenélés mellett nyelvészettel is foglalkozott, ő szerkesztette az első magyar-cigány szótárt. Az eredeti Rákóczi-kesergőt az országban csakis ő játszotta. Utoljára a szerencsétlen kimenetelű temesvári csatában járt. 
   Gábor Áron, ágyúöntő, törzstiszt: Sokak szerint Gábor Áron, a híres ágyúöntő mégis cigány lehetett. Spira György történész szerint egyedül Gábor Áronból lett törzstiszt a nem nemesi származású honvédek közül a szabadságharcban. A bereckei asztalosmesterből lett tizedes 1848. novemberében hadnagyi rangban vett részt a háromszéki felkelésben. A következő hónapban főhadnagy lett, majd 1849-ben Bem őrnaggyá nevezte ki. Ha nem is biztos, hogy Gábor Áron roma volt, arról többen is beszámoltak, hogy igen sok roma kézműves szolgált nála az ágyúöntő, kovács-, és fegyverjavító műhelyekben.


"Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva..."
    

Kálózdy János zenész: Hihetetlen élete volt a Dembinszky hadtestében szolgáló, és a szabadságharc után Angliába emigráló Kálózdy Jánosnak. A bécsi konzervatóriumban tanult, öt nyelven beszélő Kálózdyt a londoni Alhambra Színházban karmesterként alkalmazták, majd a kínai császár hadseregében dolgozott fő katonai karmesterként. A szabadságharc idején a Szózat megzenésítésében működött közre.





2014. március 5., szerda

"Itt a farsang, áll a bál..."


Március első szombatján tartottuk meg a tanodában a színes, zajos farsangi mulatságunkat. A programokat megelőzte  a színjátszó szakkörös gyerekek télbúcsúztató-tavaszváró előadása, amely hatalmas sikert aratott nemcsak a felnőttek, szülők körében, hanem a diáktársak is örömmel fogadták a maskarás előadást.






A szereplők fátyolozott arcú nőknek, busóknak öltöztek be, s a még sikeresebb télűzés érdekében a versek szavalása, dalok éneklése után ütötték a fedőket, rázták a kolompokat, forgatták a kereplőt. Ezek után kezdődhetett a "heje-huja vigalom".




A délutáni kavalkád a jelmezesek felvonulásával és versenyével folytatódott. A zsűri a jelmezek ötletességét, kreativitását díjazta. A gyerekek jelmezei saját kezűleg, házilag készültek, így nagyon frappáns,  fantáziadús maskarákban masíroztak a zsűri elé. 




A díjazottak közt szerepelt boszorkány, Shrek, kaszás, Űrdongó. Ezen kívül megcsodálhattuk a piros-tüzes, fidres-fodros spanyol táncoslányt, "a nehézsúlyú" a bokszolókat, a lávalányokat, roma királynőt és hercegnőt is.


Shrek ijesztgette a mulatozókat
A csöves is űzte a telet






Lekvároskenyér-evőverseny


A délutáni program a lekvároskenyér-evőversennyel, széktánccal folytatódott, de nem maradhatott el a limbótánc, a diszkó és a kareoke sem. A farsangi bálunk a tombola utáni vacsorával zárult.